Tudtad, hogy egy átlagos ember szíve naponta közel 8.000 liter vért pumpál, de ez a mennyiség egy sportoló esetében elérheti akár a 12.000 litert is? Ahová pedig a szív pulzáló hatása már nem ér el, ott a mikroerek – ami a teljes érrendszerünk 74%-át teszi ki – rugalmas érfalának összehúzódása biztosítja, hogy a vér eljuttassa a szükséges tápanyagokat, az oxigént, a vitaminokat, nyomelemeket, ásványianyagkat, a hormonokat, vagy akár a gyógyszereket a sejtekhez, a szén-dioxidot meg a salakanyagokat pedig elszállítsa onnan.
Hogy megérkeznek-e a szükséges tápanyagok (például a glükóz), az oxigén vagy a hormonok, – jelentősen befolyásolja az energiatermelést, tehát a futóteljesítményedet. A salakanyagok elszállításának minősége pedig a regeneráció hatékonyságát és gyorsaságát határozza meg. Egy felnőtt ember ereiben keringő 5-6 liter vérnek szerepe van továbbá a sejtes immunválasznál, a szervezet hőszabályozásában, és a belső környezet állandóságának fenntartásában is.
Gyakran érkeznek hozzám konzultációra futók (általában az edzők küldik őket) azzal a problémával, hogy a teljesítményük indokolatlanul csökkenni kezd. A háziorvosukkal egyeztetve különféle rutin vizsgálatok elvégzését kérem tőlük, és az állapotfelmérésből származó információkkal összevetve a laboreredményeket, megpróbáljuk összerakni a képet, hogy mi vezetett a teljesítmény csökkenéséhez. Ilyenkor nem betegségeket, hanem egyensúlytalanságot és összefüggéseket keresek. A vérkép pedig nagyon árulkodó.
Ha a vérképben adódnak eltérések, az állapotfelmérés során elhangzó panaszok jellemzően a következők:
- magasabb pulzusszám jelentkezik ugyanakkora terhelésnél
- nem tudják a terhelést annyira fokozni, hogy a max pulzus közeli tartományba kerüljenek, mert jóval előtte teljesen kifulladnak
- fáradtság
- zsibbadás
- hajhullás
- lassú regeneráció
Az oxigénszállítás hatékonysága és az állóképességi teljesítmény között közvetlen kapcsolat van. Vérünk 45%-a úgynevezett alakos elemekből áll, azaz vörösvértestekből, fehérvérsejtekből és vérlemezkékből. 55%-a pedig a vérplazma, vagy más néven szérum. Az oxigén a vörösvértestek festékanyaga, a hemoglobin révén jut el a sejtekhez. Az oxigénszállítás hatékonyságát, ezáltal közvetlenül az állóképességi teljesítményt is befolyásolja a vörösvértestek száma, formája, térfogata, minősége, és a hemoglobin tartalma. A hemoglobin elnevezésben a „hem” rész a vasat jelenti, tehát vas hiányában gond lesz az oxigénszállítással, és ez negatív irányban befolyásolja a teljesítményt. A vas szint vizsgálatához azonban nem elegendő csak a vérszérum vizsgálata, hiszen a vas az alakos elemekhez kötötten (vörösvértest – hemoglobin) található a vérben. Ezért a teljes kép eléréséhez meg kell nézni a szervezet vasraktárainak (ferritin) telítettségét, a vasszállító fehérje, a transzferrin szintjét, és a teljes vaskötő kapacitást is. Ezen információk hiányában nem lehet valós képet alkotni a vasháztartásról.
A vörösvértestek képződéséhez többféle faktorra van szüksége a szervezetnek, például vitaminokra, nyomelemekre, aminosavakra. A teljesség igénye nélkül a vasat, a folsavat és a B12-vitamint emelném ki.
Ha az orvosi vizsgálatok nem találtak egyéb eltérést, akkor a vashiány oka általában a bélflórában keresendő. A patológiás bélbaktériumok használják fel a táplálkozással bevitt vasat, így az nem tud megfelelő mértékben felszívódni. Ezért először a bélflórában kell rendet tenni. Szinte soha nem ajánlok vastartalmú étrendkiegészítőt, hiszen az csak rövidtávon segít, tovább rontva a bélflóra egyensúlyát, hanem inkább jó minőségű laktoferrint a vasraktárak töltésére. Az állati eredetű élelmiszerekből jól szívódik fel a vas („hem vas”). Forrásai például a máj, szív, vese, osztriga, kagyló, szardínia, lazac, tonhal, tojássárga. A növényekben és vaspótló szerekben található „nem hem” vasnak csak körülbelül a 20%-a szívódik fel. Ilyen források például a dió, a mák, a bab, a zabpehely.
A B12- vitamin forrásai a marhahús, sertéshús és a belsőségek, mint a máj, tüdő, vese, a tojás, sajtok, lazac, hering, ponty, vagy a sörélesztőpehely. Amennyiben valaki nem fogyasztja rendszeresen a felsorolt élelmiszereket, fontos a pótlásáról gondoskodni. A cianokobalamin forma nem hasznosul jól, helyette inkább érdemes metilkobalamin formát választani. A B12-vitamin megfelelő felszívódása az emésztőrendszerből több tényezőtől is függ. Problémás esetekben jó megoldás a szájnyálkahártyán keresztül felszívódó, cseppek formájában történő pótlás.
A folsav, vagyis a B9-vitamin főként a sötétzöld levelű főzelékfélékben (spenót, brokkoli, spárga, kelbimbó), a hüvelyesekben (bab, borsó, lencse ), tojásban, avokádóban, fordul elő. Ha szükséges a pótlása, akkor érdemes a természetes folát formát választani a szintetikus folsav helyett. Ugyanis MTHFR mutáció esetén (ennek körülbelül 50% az előfordulási aránya) a szervezet nem tudja megfelelően hasznosítani a folsavat, és a hiánytünetek továbbra is fennmaradnak.
Az optimális állóképességi teljesítmény megszerzésében és megtartásában – más egyéb tényezők mellett – jelentős szerepe van az egészséges vérképzésnek is. A szükséges mikortápanyagok élelmiszerekből vagy étrendkiegészítőkből történő pótlása önmagában viszont még nem ad garanciát. Az emésztőrendszer állapotától nagyban függ felszívódásuk, eljutásuk a sejtekhez pedig a mikrokeringés egészségétől. Egy élettani problémát soha sem szabad csak egyetlen szemszögből megközelíteni és kezelni, hiszen az emberi szervezet egy komplex rendszer, ahol minden mindennel összefügg. Ha a teljesítmény növelése a cél, a holisztikus megközelítés a leghatékonyabb.
